2014. december 27., szombat

2. fejezet

Az új otthon




Jessie szemszöge:

Nem hallok semmit, csak búgást.

-Hogy? Már a repülőgépen vagyunk?-kérdeztem anyától.
Igen kicsim! A kocsiban elaludtál, csak akkor keltél fel amikor mentünk át a repülőgépre, majd repülőn szintén visszaaludtál.-válaszolta anya.
- És hol van a telefonom meg a fülhallgatóm?
- Beleraktam a táskádba, hogy tudj aludni!-megnyugodtam. Azt hittem már elvesztettem.
-Mikor érünk oda?-remélem nem sokára.
Már itt is vagyunk.-tette hozzá apa.

Jaj, de jó! New Yorkban vagyunk. Az öveket bekapcsoltuk és leszálltunk. Egy taxi várt minket.
A csomagokat át pakoltuk abba a taxiba és a taxi sofőr oda vitt az új házunkba. Tiszta nagy volt. Kiszálltunk a taxiból és megköszöntük, hogy elhozott. Végül bementünk a házba. Szép tágas. Két emeletes. Tiszta jó. Apának és anyának is nagyon tetszett. Csöngetett hozzánk egy néni. A neve Edit Taylor volt. Ő elmagyarázta nekünk, hogy mi hol van és, hogy mi mindent kell tennünk. Apa munkahelye és az iskola nem volt messze a háztól. Ennek nagyon örültem. Anya még nem fog dolgozni, mert ő varrónő és ezt is közölte Edittel. Erre Edit mondta, hogy szintén ettől a háztól nem messze van egy varrószalon ahova nyugodtan behozhatja a meg vart ruháit és ebből is keres pénzt. Anya elfogadta az ajánlatot. Én nekem pedig azt mondta, hogy intézkedik, hogy az iskolában mindenem meglegyen. Intézik, majd könyveket. Itt New Yorkban első osztálytól kilencedikig vannak az osztályok. Londonban is ugyanígy volt, csak ott hamarább kell bejelentkezni, mint itt. Edit még azt is mondta, hogy ő egy tanár az iskolában és a kilencedikben mindenki 15 éves, de engem is beraknak kilencedikbe. Én nemrég töltöttem be a 14-et. Még Edit beszélgetett anyáékkal, de aztán el kellett mennie egy megbeszélésre. Mikor elment Felfutottam a második emeletre az új szobámba. Woow! Tiszta nagy, fényes és tágas. Apa is bejött a szobámba és azt mondta, hogy Edit elintézte, hogy berendezzék e szobákat. Hivatott három férfit akik segítettek berendezni a szobákat. Végül kitakarítottunk. Az egyik férfi adott egy kis papiros apa kezébe. Abban a papírban Edit telefonszáma volt. És még azt is írta, hogyha bármire szükségünk van, csak hívjuk fel őt. A három férfinak megköszöntük a segítséget. Elmentek, bezártuk az ajtót és egyenes leült az egész család a kanapéra nézni a tévét. Én hamar meguntam a tévézést és felmentem a szobámba zenét hallgatni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése